GPS: Induljunk a kezdetektol! Idehaza elsoként a Tátra turistatérképe jelent meg 1887-ben. Kik és milyen térképeket használtak akkoriban?

A Monarchia térképészetérol keveset beszélt a szakmatörténet, mert az elso két katonai felmérés titkos volt, és ezért nem volt hatással Európa térképészetének egészére. Ezek a térképek világviszonylatban nagyon jók voltak: ha már korábban is nyíltak lettek volna, akkor ma azt mondhatnánk, hogy tényleg vezeto térképészeti hatalom volt az Osztrák Birodalom a hivatalos térképkészítés területén. A harmadik felmérés (1872-1884) szelvényeihez már hozzáférhetett a nagyközönség is, bár ahogyan ma sem, úgy akkoriban sem nagyon vásárolták az emberek a topográfiai térképeket. A tervezésekhez, az út- és vasútépítéshez, a vízszabályozáshoz viszont már nagy mértékben használták oket. Egy új terület jelent meg, amikor az Alpok természetjárását átültették magyar földre. Ahhoz, hogy a magashegységekben biztonsággal tájékozódjon az ember, a katonai térkép adott megfelelo alapot. Ezen felül már az elso turistatérképen is voltak olyan kiegészíto jelzések - például esobeállók, kunyhók, kapaszkodó láncok -, amelyek nem voltak rajta a katonai térképen. A késobbi turistatérképeken - amelyeket Kogutowicz Manó adott ki a század vége felé - már szabályos turista jelkulcs született, és nagyon sok kiegészíto információ került feltüntetésre.

GPS: A két világháború között megjelent, úgynevezett "angyalos" térképek részletessége, szépsége pedig szinte legendás.

Valóban csodálatosak, és a mai térképekkel összevetve sok természetjáró még mindig azokat tartja igazabbnak (1. és 2. kép). Ennek egyszeruen az a magyarázata, hogy a két világháború közötti 1 : 50 000-es méretarányú "angyalos" turistatérképeket a korabeli 1 : 25 000-es topográfiai térképek kisebbítésével állították elo. Így a domborzat lekicsinyítve is mutatta a legapróbb részleteket, kitüremkedéseket (2. kép). Napjainkban viszont az 1 : 50 000-es katonai térképek már légifényképek alapján készülnek, melyek kiértékelése során a szintvonalak rajza egy kicsit elsimul. A katonáknak kevésbé érdekes minden kis kiszögellés vagy bemélyedés, amely a természetjárónak viszont igen hasznos. Ezért manapság úgy dolgozunk, hogy a részletesebb, 1 : 10 000-es vagy 1 : 25 000-es térképek alapján, illetve a terepbejárás során - ahol az ellenort esetleg segíti a GPS is - a leegyszerusített szintvonalrajzot kiegészítjük, és próbáljuk pótolni azokat a kis formákat, amelyek a természetjárót segítik.

1. kép. Borítója után kapta a nevét a két háború között kiadott "angyalos" térképsorozat.

GPS: Visszatérve a két háború közötti idoszakra, felmerül a kérdés, hogy akkoriban a térképolvasási kultúra volt-e olyan magas fokon, mint azok az "angyalos" térképek? Ki tudták használni a turisták az akkori térképekben rejlo információt?

Én azt hiszem, igen. Ugyanis a természetjárók nem csak összejöttek vasárnap, és közösen elmentek a hegyekbe, hanem képezték is egymást, megtanultak térképet olvasni. A cserkészmozgalmon belül külön vízisport irányzat is volt, és nem csak a térképhasználatot, hanem a táborverést, tábortuzrakást is megtanították. A térképkultúrát mindenképpen segítette, javította a természetjárás népszerusége.

2. kép. Az 1 : 50 000-es méretarányú "angyalos" Mátra térkép 10 méterenkénti szintvonalábrázolással és domborzatárnyékolással készült. GPS: Mi történt a háború után a meglévo turistatérképekkel?

Az 1950-es évektol kezdve be kellet volna szolgáltatni ezeket a térképeket, de a természetjárók általában nem szolgáltatták be, és még a legvadabb idoszakban is titokban eloszedték a térképet, és azzal járták a természetet. Én évekig voltam elnöke a Magyar Térképbarátok Társulatának, ahol idonként volt térképcsere: mindenki hozta be azokat a térképeit, amelybol több példánya van, vagy nincsen rá szüksége, és cserélte másra. Megdöbbentett, hogy mennyi "angyalos" térkép van kinn az embereknél, és milyen szeretettel ragaszkodnak hozzá.

GPS: Milyen körülmények között születtek az elso "új" térképek?

Az elso lépés az volt, hogy egy-két kis turista kalauzban  egészen egyszeru vázlatok jelentek meg, amelyek mutatták a vízhálózatot és a turistautakat, de a domborzatot nem. Aztán 1956-ban kiadták az elso turistatérképet (3. kép), amely értelmetlen katonai titkolódzás nyomán született. Ugyanis a Magyar Honvéd Térképészeti Intézet még a 20-as években megállapodást kötött Európa legtöbb térképészeti intézetével térképcserére. Ennek nyomán a Magyar Állam elküldte a topográfiai szelvényeit, úgyhogy külföldön ott voltak ezek a térképek. Ha az ember ma elmegy a Hadtörténeti Múzeum Térképtárába, értetlenül áll, hogy miért van meg nekünk Belga Kongó teljes térképsorozata? Azért, mert a belgák elküldték ennek a csereegyezménynek a keretében. A Szovjetúnió esetében tényleg volt értelme a titkosságnak, ugyanis az oroszországi térképek a cári birodalomban is, és késobb is titkosak voltak, így a német hadsereg az elorenyomulás során szabályosan térképezte az országot egészen Moszkváig, mert nem volt megfelelo térképanyag. A hazai térképek viszont ismertek voltak: nem véletlen, hogy az amerikaiak a hidegháború idoszakában elkészítették Magyarország 1 : 50 000-es térképsorozatát a kint található anyagokból. Az elso turistatérképet úgy engedték megjelenni, hogy nem volt rajta szintvonal, ami nélkül azért a turista nehezen tud igazán tájékozódni, és eloírták, hogy a vasútvonalakat szögben meg kell törni (3. kép). A méretarány csak mértékléccel volt feltüntetve, nem számszeruleg. Ez a naiv szemlélet aztán késobb lazult, megjelentek az 50 m-es szintvonalak is, de még mindig elnagyolt volt az egész térkép. Továbbá örök probléma volt, hogy az akkori Kartográfiai Vállalat által készített térképeket a Mezogazdasági Minisztérium Katonai Térképészeti Foosztálya ellenorizte, ahol mindig találtak valami kifogást. A szabályok nem voltak egyértelmuen rögzítve, ezért a bizonytalan szerkeszto inkább már eleve kicsit rosszabbra csinálta, hogy elfogadható legyen a katonák számára.

3. kép. A háború után 1956-ban indult "11 Ft-os" turistatérkép sorozat elso tagja a Kartográfiai Vállalat Mátra térképe volt.

 

4. kép. A Cartographia új, számítógéppel szerkesztett, 1 : 40 000 méretarányú Mátra térképének részlete.

GPS: Elégedett azzal, ahogyan a fiatalok olvassák, használják a térképeket?

Azért az a bizonyos ötven év biztos, hogy a térképkultúrában is visszavetette az országot. Nem volt ott mindenütt a térkép. Ahol a mindennapi hivatalos munkában kellett használni a térképet, ott is papír ellenében lehetett kivenni, és este el kellett számolni vele. Ami a fiatalokat illeti, a skandináv országokat tudnám példának hozni. Itt legalább három évtizede született egy olyan javaslat, hogy ahhoz, hogy a gyerekek megtanuljanak a környezetükben mozogni, tájékozódni, ki kell vinni oket a legközelebbi parkba térképet olvasni. Indult is egy mozgalom, hogy minden iskola közelében egy parkról készítsenek térképet, amellyel a gyerekek ismerkedhetnek. A következo lépésben a turistatérképet vagy a tájfutótérképet is megtanulják használni.

GPS: A digitális térképek és az azokat kezelo eszközök, köztük a GPS vevok elterjedésével milyen fejlodést jósol a térképészetben?

Egy ideje már a GPS koordináták megadását segíto vetületi háló is rajta van a papír alapú turistatérképeinken, de egyes turistatérképek már GPS-be töltheto, digitális formában is rendelkezésre állnak. Nagyon nehéz megjósolni, hogy a fejlodés ezen a vonalon merre fog menni. A GPS technika ilyen robbanásszeru elterjedését sem gondoltuk volna annakidején. Itt az emberek fantáziája kell, hogy mozogjon: a térképészeknek munkájukhoz amúgy is sok fantáziára van szükségük, hogy a tájat visszaadják a térképen. Az biztos, hogy például a telefonos térkép bizonyos területen nagyon fontos lesz, vagy az autónavigációs térképek kényeleme is óriási dolog. Az angolok végeztek egy vizsgálatot az autósok körében, hogy milyen térképet használnak. Ott érdekes tapasztalat volt, hogy ha valaki elindul például Londonból Glasgow-ba, akkor eloször egy egylapos térképen megnézi, hogy merre fog menni. Utána ezt elteszi, és menet közben már atlaszt használ, vagyis papírtérképre is kettore volt szüksége. Ugyanez elofordulhat a digitális térképekkel is. Ha a kis képernyon nem tudja átlátni, elképzelni az útvonalat, akkor szüksége lesz egy nagyobb térképre is. A fiam, ha utazik, az útvonalat már mindig az Interneten tervezteti meg, de amikor már tudja, hogy merre kell menni, akkor azért még eloveszi a papírtérképet. 
 

GPS: Meddig tartott ez az idoszak?

Egészen a 60-as évekig, akkor történt egy érdekesség. Az NDK-ban ugyanis központilag eloírtak egy torzítást, és azt mondták, hogy ha ennek megfelel a térkép, akkor megjelenhet. Az volt a szemléletük, hogy mivel a térképet iránymérésre, lövésnél tuzvezetésre lehet használni, ezért úgy kell torzítani, hogy erre ne legyen alkalmas. Ezért a légifényképet vagy magát a felhasznált alaptérképet az átvilágító asztalon megdöntötték, és így vitték át az adatokat. Az egyik szelvényt az egyik, a másikat az ellenkezo irányba döntötték, így az adatok helyenként surubbek, másutt ritkábbak lettek. A több szelvénybol szerkesztett térképrajzba így egy hullámos torzítást vittek bele, és ezt az alapot adták át a katonák a térképeket készíto vállalatnak. Ha valaki kézbevett a hatvanas évek végén egy NDK-s térképet, ránézve azt mondta, hogy ez csodálatos térkép, mert jól nézett ki, csak éppen mérni nem lehetett rajta. Viszont a vita a munkát végzo térképész és az ellenorzo katona között megszunt, mert csak azt kellett nézni, hogy az alap szerint készült-e a térkép? Az NDK átadta nekünk ezt a módszert, és 1973-ban megjelent hazánkban egy rendelet a nyílt minosítésu földrajzi térképrendszerrol, így 1 : 150 000-es méretarányban elkészült az ország megyetérkép-sorozata, valamint sorra jelentek meg az új turistatérképek. Annak érdekében, hogy ne lehessen átfedésbe hozni egy jó katonai térképet és egy torzítottat, eloírták, hogy nem lehet katonai (1 : 50 000-es) méretarányban turistatérkép, és a szomszédos, eltéro méretarányú szelvényeknek nem volt szabad érintkeznie. Így jelentek meg 1973-tól az 1 : 40 000-es vagy 1 : 60 000-es méretarányú turistatérképek. A maximális torzulás ezekben a térképekben 1,8 km volt, de egy szukebb környezetben gyalogos turistaként nagyon jól lehetett használni. Csak 20 m-enkénti szintvonalakat engedélyeztek a katonák (ez is elorelépés volt az 50 m-eshez képest), de felezo és negyedelo szintvonalakkal azért ezt ki lehetett játszani. Ezek a térképek a torzítás ellenére is nagyon sokat segítettek a természetjáróknak, és akkoriban meg is voltak vele elégedve. Még nem volt olyan, mint az "angyalos" térkép, de azért jól lehetett használni a terepen. Fontos kiemelni, hogy a torzítás maga nem minden esetben negatív. Amikor titokvédelmi szempontból, kényszerbol kellett torzítani a térképet, az egy rossz dolog volt, és reméljük, hogy a jövoben ilyen már nem fog elofordulni. A térképészek gyakorlatában azonban van egy jó értelemben vett torzítás is, amely nem sérti, hanem segíteni próbálja a felhasználót. Például várostérképek esetében azért, hogy azt jól át lehessen tekinteni, a surun lakott, sok muemléket tartalmazó belvárost felnagyítjuk, a környezeténél nagyobbnak rajzoljuk. A németek találták ki, hogy egy gömbre húzták rá a térképet, és úgy fényképezték le. Ezáltal ami a gömb tetején volt, az sokkal nagyobbnak mutatkozott. Mérni nem lehet ezeken a térképeken, de felkerül rá, hogy miként változik a méretarány. Ahhoz, hogy szemléletes legyen egy folyóparton a vasút mellett az út és a partoldal leszakadása is, ugyancsak muszáj egy kicsit arrébb tolni, "torzítani" oket a valósághoz képest, de ez is a felhasználót hivatott segíteni.

GPS: Hogyan fejlodtek tovább a turistatérképek?

A természetjáró térképek mellett ebben az idoben újra megszületett a Duna vízisport térképe. A készítéskor nem volt könnyu megtalálni a megfelelo szakembereket, mert különleges feladat, hogy valaki a vízrol helyszínelje a partokat, miközben a csónakra is figyel. A rendszerváltozás után aztán kezdtek megjelenni a már nem torzított térképek, amelyekhez a topográfiai alapot újra kellett készíteni. Ezek eleinte még a hagyományos eljárással készültek, melyeket idovel felváltottak a digitális, számítógéppel készült turistatérképek. Az újabbak már 10 méteres szintvonalközzel és domborzatárnyékolással készülnek (4. kép). Ma már a turistatérképek lefedik hegységeinket és szépen csatlakoznak. Folyamatosan végig lehet menni a Keszthelyi-hegységtol egészen a Nagy-Milicig úgy, hogy nincs megszakítás a térképek között. Aztán egy jó ötlet volt Berki Zoltán részérol, hogy fel kéne szeletelni a térképet könyvszeruen, kiegészítve túraleírásokkal, a látnivalók ismertetésével. Így született meg a Mátra turistaatlasza 1997-ben, majd utána sorban a többi hegységé is. Azért is volt sikere az atlaszoknak, mert a szocialista idokben megjelent hegységenkénti útikönyveket nem adták ki újra. A késobbiekben az atlaszok kiegészültek egyebekkel is, például a földtani szerkezet leírásával, azután ahol volt vízisport vagy lovas turizmus, ott ennek a leírásával, vagy a kerékpáros utak ismertetésével. Pécsi Márton akadémikus javasolta, hogy egy rövid leírással együtt a terület geomorfológiai térképe is legyen benne az atlaszokban. A jövoben a turistaatlaszok még hiányzó köteteinek kiadása mellett a határon átnyúló turistatérképek kiadását is szeretnénk folytatni.