Huawei Ascend P1 teszt

Farkas Norman - 2013. március 4.

Nálunk járt a Huawei szuperkarcsú droidja, amely nem csak stílusos külső megjelenésével, hanem sebességével is levett minket a lábunkról. A felső-közép kategóriás mobil szinte minden téren hozza a tőle elvárt szintet, de a zenerajongóknak például nem ajánlanánk nyugodt szívvel.

Szoftver

A készüléken az Android 4.0.3 Ice Cream Sandwich operációs rendszer szaladgál, méghozzá – ahogy az előző oldalon utaltam rá – baromi gyorsan. A Huawei saját ikonjaival, egyedi képernyőzárával, extra szoftvereivel, témákkal és egy 3D launcherrel dobta fel a rendszert, s így a felhasználói élményt.

A képernyőzár látványos és praktikus egyszerre.  A lakatot megérintve kirajzolódnak az őt körülölelő karikán az egyes gyorsindító ikonok (üzenet, telefon, fényképezőgép, feloldás), így egy mozdulattal eljuthatunk a kívánt funkcióhoz.

Tetszett, hogy a gyártó nem erőlteti az általa megálmodott kezelőfelületet, tetszésünk szerint használhatjuk a szinte teljesen alap Android ICS kezdőképernyőt, vagy az úgynevezett 3D-s kezdőlapot. Természetesen telepakolhatjuk őket ikonokkal, widgetekkel, mappákkal és minden földi jóval, majd válhatunk közöttük, ha kedvünk tartja. Nekem például jobban bejöttek a sima androidos ikonok, így az alap kezdőképernyővel indítottam, de amikor esett a hó és megpillantottam a 3D-s kezdőlap időjárás-animációját egy jópofa hóemberrel, akkor azt kezdtem el használni és belakni.

 

 

 

Ami az alapfunkciókat illeti, a mobil nem okozott csalódást. A telefonkönyvben szereplő kontaktok jól áttekinthetők, telefonálás során pedig nem volt gond a hangminőséggel. Az SMS párbeszédeink buborékos formában jelennek meg, a kütyü virtuális billentyűzetéről pedig annyit tudok elmondani, hogy kényelmesen használható, ráadásul magyar prediktív szövegbevitel is szerepel a repertoárjában.

A P1-ben több hasznos extra szoftvert is találunk az alap androidos alkalmazások mellett. A teljes verziós Polaris Office-szal nem csak olvashatunk, de szerkeszthetjük is dokumentumainkat, A DLNA révén gyerekjáték a multimédiás tartalmaink megosztása a kompatibilis eszközökkel, a FilmStudio segítségével filmeket kreálhatunk, a vaku és a fájlkezelő pedig önmagáért beszél. Lehetőség van ütemezett biztonsági mentések készítésére, illetve hívások és üzenetek szűrésére is, továbbá a jelszavaink kezelését, fájljaink titkosítását is meg tudjuk oldani a gyártó előtelepített alkalmazásaival.

Multimédia

Elérkeztünk a P1 leggyengébb pontjához. No, azért nem kell egyből  leírni a telefon összes multimédiás képességét, képalkotás terén például hozta az elvárt szintet.

A telefon  8 megapixeles hátlapi kamerájával teljesen jó képeket lehet lőni, sőt Full HD videók 30fps sebességgel történő rögzítésére is alkalmas. Negatívum, hogy nincs exponáló gomb a készüléken, így a kijelzőt kell tapicskolnunk, hogy megörökítsük a pillanatokat. Választhatunk egy sor effekt közül, továbbá van mosolyfelismerés, illetve panoráma, csoportfelvétel , egyszeri és HDR mód is. Tesztfotók és képernyőmentések az effektekről alant.

 

 

 

Teszfotók letöltése teljes méreetben: 1,  2,  3,  4,  5.

Imádok zenét hallgatni, amint kiteszem a lakásból a lábam, benyomom a fülesemet és indulhat a banzáj. Általában a mobilom tölti be a zenelejátszó szerepét, így a tesztidőszak alatt a gyönyörű Ascend P1-re várt a feladat. Gondoltam, a Dolby Mobile hangzás jóvoltából valódi audio-orgazmusban részesülök, de nagyot tévedtem.

A telefon kihangosító hangszóróján keresztül szépen szól a zene, de maximális hangerőnél már recseg egy kicsit, ráadásul nem is ordít, hanem csak szolidan kiabál. A gyári, kissé az Apple tartozékát idéző headset minősége átlagos, hangereje megfelelő a beszélgetésekhez, de a hangos és minőségi zenehallgatáshoz nem a legjobb választás. Amikor meguntam a Huawei fülesét, lecseréltem egy "agybadugós" Sennheiser CX271-esre, mely csodák csodájára ugyanazon a visszafogott hangerőn szólalt meg. Ennek persze van pozitívuma, például biztosra vehetjük, hogy a P1 nem okoz halláskárosodást a tulajdonosának, ugyanakkor engem kifejezetten zavart, hogy nem tudok a megszokott, magasabb hangerővel zenét hallgatni, amely lehetővé teszi, hogy kizárjam a külvilágot.

A készülék zenelejátszója egyébként mindent tud, amit manapság egy ilyen szoftvernek tudnia kell: megjelenít albumborítókat, szűr előadó, album, zeneszám és műfaj szerint, támogatja az elterjedtebb formátumokat. Van FM rádió is, használatához a headset csatlakoztatása szükséges,  maximum 20 állomást képes tárolni.

 

 

 

Összegzés

A Huawei Ascend P1 egy jól összerakott, vonzó külső megjelenésű és nagyon gyors középkategóriás telefon, se több, se kevesebb. Szomorú, hogy az elcsúszott megjelenés miatt a tervezettnél egy kategóriával lejjebb rúghat csak labdába, miközben az ára még mindig igen magas.

A gyönyörű megjelenítőért (PenTile ide vagy oda), a meglepően hosszú üzemidőért, a kellemes fotókat készítő kameráért és a megbízható, akadásmentes működésért jár a gyártónak a piros pont, de ezeket az én szememben már önmagában ellensúlyozza a halk zenelejátszó.

Összességében tehát egy tök jó, bár kicsit túlárazott okostelefon a P1, melyet mindenkinek bátran ajánlok, aki szeretne egy szuperkarcsú, átlag feletti tudással bíró androidos mobilt, viszont esze ágában sincs zenelejátszóként használni azt.

Specifikációk

Méret, súly: 129 x 64,8 x 7,7 milliméter, 110 gramm

Operációs rendszer: Android 4.0.3 Ice Cream Sandwich

Processzor: TI OMAP 4460 SoC, kétmagos, 1,5GHz-es Cortex-A9 processzor + PowerVR SGX540 GPU

Kijelző: 4,3 hüvelykes, 960 x 540 pixel felbontású Super AMOLED érintőképernyő, Gorilla Glass védelem

Kamera: elöl 1,3MP-es, hátul 8 MP-es, autofókuszos, 1080p Full HD videózásra alkalmas kamera dupla LED villanóval

Csatlakozás: WiFi (b/g/n), A-GPS, Bluetooth (3.0), microUSB (+MHL), HSPA (21Mbps le, 5,76Mbps fel)

Akkumulátor: 1670mAh Li-ion

Egyéb: 3,5 mm-es jack kimenet, Dolby Mobile 3.0 Plus hangzás, kivételesen kecses megjelenés

 

Vissza