Az űreszközök tervezése és építése a diákhálózaton keresztül valósul meg. A tervezett űreszközt alegységekre osztják szét többnyire funkció szerint. Külön csoport felelős például a hőháztartásért, az adatkezelő, energiaellátó, meghajtó, és detektor-rendszerekért. A munkát egy "rendszer" csoport irányítja, amely az egységek integritásáért is felelős. A csoportok a távolságokat és országhatárokat interneten keresztüli kommunikációval (erre kialakított chat csatornán) hidalják át. Évente többször megrendezésre kerülnek Workshopok, általában Hollandiában, hogy a csapatok koordinátorai személyesen egyeztethessék munkájukat, és közelebbről megismerhessék a többi csapat eredményeit előadásokon és bemutatókon keresztül - ezáltal mindenki a legaktuálisabb információk birtokában térhet vissza haza.

A munkamenet többfázisú: az „A-fázis”, ami egy megvalósíthatósági tanulmány (feasibility study), amit a megfelelő dokumentálás után le kell zárni, az ESA-nak elküldeni jóváhagyásra. A következő fázis a B1, ahol a legtöbb csapat jelenleg is tart, melynek során már a feladat első prototípusai kerülnek megépítésre

A magyar csapatot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnök és informatikus diákjai és mérnök-fizkus hallgatói alkotják, és mindkét űrprojektben aktív résztvevők. Két nagyobb alcsapatra oszlik a társaság: az ESEO műholdon dolgozókra és az ESMO-n dolgozókra. Az ESEO-n belül egy kísérleti jellegű mérőműszer megalkotásán, az LMP-n (Langmuir Probe, a Föld körüli plazma halmazállapotú közeg részecskéinek vizsgálata). Az LMP mellett működik egy részecskedetektor is, a Tritel. A csoport továbbá a műhold energiaellátó rendszerének fejlesztéséért (EPS, Electrical Power System) is felelős.