Specifikáció

Processzor: dupla mag, 1,2GHz, TI OMAP 4430, ARM Cortex-A9 processzor és PowerVR SGX540 grafikus gyorsító

Memória: 1GB RAM, 8GB tárhely multimédiás tartalmak számára, 3,6GB alkalmazások számára, microSDHC kártyahely

Méret, tömeg: 130,7 x 68,9 x 7,1 milliméter, 126 gramm

Android verzió: Android 2.3.5 Gingerbread, 2012 folyamán Android 4.0 ICS frissítés várható

Kijelző: 4,3 hüvelyk, 540 x 960 pixel, kapacitív multitouch Super AMOLED Advanced

Kamera: 8 megapixel, autofókusz, LED vaku, 1080p HD videó + előlapi kamera

Akkumulátor: 1780mAh líthium ion, 304 óra készenléti-, 9,5 óra beszélgetési idő

Egyebek: MotoBLUR UI, vízlepergető burkolat, Gorilla Glass, microHDMI, szaványos audiokimenet, zajszűrés (két mikrofon), Bluetooth, A-GPS, WLAN, HSDPA, MotoCast, MotoPrint, kevlár hátlap, stb.

Külső, tartozékok

A Motorola megújult, Android rendszer köré épülő RAZR szériájának legelső tagját egy nem hivalkodó, közepes méretű dobozban kaptam meg a VIP-Phone-tól. A tartozékokról sajnos nem tudok ódákat zengni, mindössze egy töltőfej, egy adatkábel, egy sztereo headset és a telefon papírjai kerültek a csomagba.

A készülék olyan anyagokból tevődik össze, mint a kevlár, a jó minőségű műanyag, a karcolásoknak hatékonyan ellenálló üveg, vagy masszív szerkezet biztosító acél, mely egyébként egy keret formájában található meg az elegáns burkolat alatt.

A RAZR XT910-zel való első találkozás – a borzasztóan megnyerő külső ellenére - nem volt felhőtlen, mondhatnám azt is, nem első látásra szerelem. Kicsomagolva, megdöbbentett a telefon mérete, már ránézésre is jó nagy lapátkezűeknek való. Nekem nem kicsi a kezem, de így sem volt kényelmes a fogása. Jó dolog a vékonyság, de az volt az érzésem, hogy pont a karcsúsága miatt nem simul a kézbe, az „éle” szinte nyomja a kezemet. Idővel azért megszokható, de sosem volt igazán kellemes. Egyébként a telefon nagyon könnyű, 127 grammos súlya pont ideális.

A kevlárborítás – mely a készülék reklámjaiban igen hangsúlyos szerepet kapott - a készülék hátlapjára korlátozódik, és az anyag pozitív tulajdonságait (tudniillik igen strapabíró) nehezen fogjuk tudni kiaknázni, mivel az műanyag élek keretszerűen magasodnak a kevlár felé, kisebb falat képezve körös-körül. A készülék „életre keltő” gombja sugárirányban polírozott/recézett fémszínű kapcsoló a telefon jobb felső oldalán. Alatta két hangerőszabályozó gomb simul a műanyag díszcsíkba. Egyszerű, nagyszerű, érthető gombok ezek, mellőzve minden felesleges formai játékot. Tudják, amit kell, határozott nyomáspontjuk és megfelelő méretük van, ott helyezkednek el, ahol várjuk tőlük.

A kijelző aljába integrálva az Android rendszer négy érintőgombját találjuk, melyek használatát pici rezgéssel igazolja vissza a készülék. Hasznos funkciónak bizonyult a zseb-érzékelés, ami lezáratlan állapotú telefont zsebrevágva lezárja a kijelzőt és a kezelőszerveket. Már ha sikerül megállapítania, hogy a zsebünkben van a telefon.

Belső

A használatot megkezdeni nehézkesnek bizonyult, ugyanis a telefon a trendnek engedelmeskedve microSIM-mel működik. A tesztelésre lelkesen vállalkozó 4 ember közül csupán egyetlennek volt microSIM kártyája (egyébként a VIP-Phone ingyen megoldotta volna ezt a problémát, ráadásul cirka száz forintért kapható olyan adapter, mely a microSIM-ből normál SIM-et varázsol – a szerk.). A változás útjába állni nem szabad, a finn óriás is lecserélte a töltőit, pedig legendás történetek születtek telefontöltő nélkül létező emberekről, ugyanis bárhol lehetett valakit találni, akinek volt megfelelő töltője. Egyszer mindenki microSIM-et fog használni, de addig lesznek ehhez hasonló váltáskényszerek és fennakadások.

Bekapcsolás után elmúltak a telefon méreteivel kapcsolatos ellenérzések, a kijelzője gyönyörű, nagy és éles a képe, nekem az érintetlen rendszer színvilága is tetszett. Nagyon gyors a telefon, sehol sem volt érezhető fennakadás, minden azonnal történik. A market (ami szinte azonnal frissült az új Play-re) is villámgyors, ez sajnos nem mindegyik androidos telefonról mondható el.

Mivel a tesztkészülék német területről származik, nem volt benne választható a magyar nyelv. Feltételezhetően a magyar verziókban ez már nem fog hiányozni.

Telefonként használva a RAZR igen jó hangminőséget produkált az itthoni magenta szolgáltatónál. A mindennapokban 4-es almatelefont használok, és számomra megdöbbentően tisztának tűnt a beszélgetés.

A kontaktok importálása kissé nehézkesnek tűnt, nem találtam rá a menüben, honnan lehet importálni a sim-kártya adatait, míg egy óra elmúltával maga a telefon ajánlotta fel nekem, nem szeretném-e véletlenül a sim-kontaktokat importálni. Dehogy nem szeretném. Addig a Facebookról importált profilokat tudtam hívni-kezelni, de ezután tökéletes volt a használhatóság – majdnem. Ugyanis foglalkozni kellett volna az adatok összehangolásával, enélkül voltak duplikált személyek, külön Facebook profillal és külön telefonszámmal. Az e-maileket, szöveges üzeneteket, Facebook állapotokat Androidnak megfelelően kezeli, minden elérhető a főképernyőkön, vagy a lehúzható értesítések menüben. A közösségi oldalnak fenntartott szinte egész képernyős felület nagyon nagy előnynek tűnik a használhatóságban az almához képest.

Szövegbevitelnél az említetten kiemelkedő vizuális tulajdonságokkal rendelkező kijelző kissé lustának tűnt, de ez csak szokás kérdése, és össze sem hasonlítható az alacsonyabb kategóriájú érintőképernyők pontatlanságával, egyszerűen csak ilyen nyugodtan működik. Az érintésérzékelés precizitásával nem volt probléma.

Az alap Android rendszer viszonylag jó felismerhető, de azt néhány menüponttal és több alkalmazással is kiegészítette a Motorola (Motoblur felület). A Motoblur elsősorban a közösségi hálókra és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokra van kihegyezve, de van benne sok egyéb okosság is, ezek közül szemezgettem: nagyon hasznos a Smart Actions alkalmazás, melyben nevéhez illően egyedi, mindennap használt parancs-csoportokat lehet beállítani (pl., ha már alacsony az akku töltöttsége, akkor kikapcsolja a GPS-t, adatforgalmat, stb, vagy bizonyos helyre érve némítsa le a telefont). Rendkívül kellemes a kezelőfelülete, jól konfigurálható. Tudásában hasonló a sokak által szeretett és használt Tasker programhoz, viszont a telefon használata során javaslatokat is ad, hogy a gyakran előforduló műveleteket hogyan lehet egyszerűsíteni.

A Motocast program (szolgáltatás), mint neve is sugallja, az újabb Motorola telefonok sajátja. Itt a felhőbe szinkronizált adatainkat, tartalmainkat (pl. zene) érjük el bárhonnan – térerő függvényében. Nem a Motorola szerverein, hanem például a saját, otthoni gépünkön lévő adatokról van szó. A hozzá kapcsolódó zenelejátszó is nagyon jól sikerült, az épp hallgatott zene alapján hasonló zenéket ajánl, vagy egy gombnyomásra a saját zenéinkből egymáshoz illő válogatást készíthetünk.

A Data Meter szintén beépített szolgáltatás, értelemszerűen a forgalmazott adatot méri. Viszont kiegészült a Data Saver alkalmazással, melynek segítségével az adatforgalmat zabáló alkalmazásokat lehet megregulázni oly módon, hogy azoknak csak wifi-n keresztül engedélyezzük az adatcserét. Említésre méltónak találtam a GotoMeeting alkalmazást, mellyel online konferenciákat rendezhetünk, vagy csatlakozhatunk ilyen eseményekhez. A szolgáltatás PC-re és Mac-re is elérhető. A Motoprint szolgáltatással otthon, vagy irodában, Wifi képes nyomtatóra lehet nyomtatni a telefonról. A galéria (Gallery) is nagyon szép és okosan van kitalálva, jók a közösségi megosztási funkciói is. A fájlkezelő is ügyes, jól elkülönülnek a különböző helyek (SDCard, belső memória, …)

Kamera és videó jó, szép képeket rögzít, LED vakuval még beltéren is, bár ezeket nagyon könnyű bemozdítani.

Az akkumulátor megsínylette a kétmagos processzort, a nagy fényerejű kijelzőt és leginkább a vékony kialakítást. Csodát persze nem vártam, de fura módon merült a készülék, valószínűleg a használhatóság érzetét fenntartva a ciklus elején lassan kúszott a töltöttség jelző szintje lefelé, majd hirtelen csökkent, töltést sürgetve, de alacsony töltöttségen még hosszan működött a RAZR. Ezt a hosszú agonizálást segíthetjük a fentebb ismertetett okos funkcióval, a Smart Actions-szel, amely bizonyos töltöttségnél magától kikapcsol szolgáltatásokat, mint például a WiFi, és leveszi a kijelző fényerejét is, ha úgy szeretnék, hogy a telefon hosszabban használható maradhasson.

Értékelés

A Motorola RAZR XT910 alapvetően egy kiváló külsővel és belsővel megáldott okostelefon. A minőségérzetben egyetlen csorba tűnt fel nekem: a rezgés minősége. Arra gondolok itt, hogy egy minőségi telefontól elvárom, hogy „nehezen” rezegjen. Úgy értem, legyen tömege a készüléknek, ami megrezdül. Ezzel ellenben a régi pihekönnyű alacsonykategóriás finn gyártású telefonok asztalon ugráló-vonagló hangját produkálja kicsiben a RAZR. Mintha kicsit szét akarna esni hívásfogadás előtt. Ennyire persze nem vészes a helyzet, de ez jól leírja az érzésemet. Nincs elég tömege. Lapos, szép, elegáns, jól használható, meg lehet vele jelenni, csak a tárgyalóban ne hagyjuk rezgő módban az asztalon, mert ugrik a randi a partner titkárnőjével. Amire esélyünk lenne, ugyanis mindenképpen ellenfele lehet az almás telefonoknak, megfelelő marketinggel. Az ára is ennek megfelelően alakul, de akinek ellenszenves a "sötét", gyümölcsös oldal (ideérve a szedret is), presztízsben megtalálja a számítását.