Egyes kutatók azzal fenyegetik az egyre szaporodó „kütyük” felhasználóit, hogy míg az elektronikai eszközök egyre okosabbak lesznek, ők menthetetlenül elbutulnak – ha ez így megy tovább. Mások viszont az evolúció új szakaszáról beszélnek.

A problémát 2007-ben kezdték komolyabban kutatni, amikor egy dél-koreai kutatócsoport kétezer irodai alkalmazott kognitív funkcióit vizsgálta. Meglepő eredményekre jutottak. Az egyik, hogy a dolgozók csak kevés információt jegyeznek meg, mert azt az okostelefonok, számítógépek megteszik helyettük.

Tizenéveseknél előfordul, hogy beszűkülnek a személyes kapcsolataik, például az udvarlás, ismerkedés az interneten zajlik, még azelőtt, hogy valóságosan is találkoztak volna, személyes randevú helyett a hálón keresztül beszélgetnek, csevegnek egymással.
Egyes kutatók szerint az életmódot erősen befolyásoló digitális eszközök kiterjedt használata a fiataloknál az elmagányosodás felé mutat, és náluk is fennállhat az elbutulás veszélye, mert a „kütyük” leegyszerűsítik, de egyben be is szűkítik az életüket. Ezzel szemben Tristyán László szociológus a Napközben csütörtöki adásában azt mondta, szerinte a mai világban nem jobbak vagy rosszabbak az emberek közötti kapcsolatok, hanem mások. Azt látni, hogy azok a fiatalok, akik a kapcsolataikat a virtuális valóság közbeiktatásával bonyolítják, nem érzik magukat rosszul, magányos embernek, és valóságosan is össze tudnak jönni másokkal.

A szociológus szerint a régi mérce a műveltség meghatározásakor sem alkalmazható a mai világban, ma nem olyan tudásra van szükség, mint kétezer éve vagy akár néhány évtizeddel ezelőtt. Úgy véli, a kreativitás sem csökkent, hanem más területeken érvényesül.

Gyarmathy Éva pszichológus szerint azért jó ez a mai világ, mert több a választási lehetőség azáltal, hogy ilyen sok információ érhető el. A gyerekek olyan ismereteket is megszerezhetnek a világháló segítségével, amelyek érdeklik őket, de az iskolában esetleg nem tanítottak. Úgy szerezhetnek tudást, hogy pontosan annyit „vesznek be”, amennyit kedvük tartja. Hatalmas lehetőség a fejlődésre, különösen, mert sokszor a kevesebb több. Ezzel szemben az iskolában általában túl sok tárgyi tudást akarnak velük elsajátíttatni, ahelyett, hogy azt tanítanák meg nekik, hogyan kell jól, szakszerűen és hatékonyan választani az egyre nagyobb mennyiségben elérhető információk közül – tette hozzá Gyarmathy Éva.

A pszichológus arról is beszélt, hogy a sok inger az idegrendszert sokkal inkább az információk rövid távú befogadására készteti, szemben azzal a helyzettel, amikor kevesebb az inger.

Szvetelszky Zsuzsa szociológus, kommunikációkutató szerint jó jel, hogy két-három éve a nemzetközi diákvilágban megjelent az angolul social learningnek nevezett módszer. Ez azt jelenti, hogy egymást tanítják a gyerekek, aminek egyik része, hogy a netre feltöltenek – általános iskolai, középiskolai vagy egyetemi – tananyagokat. Szó sincs arról tehát, hogy a gyerekek ne akarnának tanulni, feladatokat megoldani, kommunikálni, kapcsolatokat kiépíteni, kapcsolataikat tartalommal feltölteni és ápolni.

A kézírás visszaszorulása egészen más kérdés, hiszen annak elsajátítása nehéz feladat. Ha egy gyerek előbb tanulja meg a betűk használatát az általuk "simitelefon"-nak is hívott érintőképernyős eszközön, akkor az egyes teóriák szerint az visszafoghatja a késztetést a finom mozdulatokat igénylő kézírás megtanulására – tette hozzá Szvetelszky Zsuzsa.

Gyarmathy Éva a kézírást a kézi mosáshoz hasonlította, amire mindenki képes – ha nem is olyan ügyesen, mint a régebben élt emberek –, de már senki nem műveli. Ha valaki tehát nem ír kézzel, gyengébbek lesznek ez irányú készségei, és amikor mégis elő kell vennie ezt a tudását, az sokkal nagyobb erőfeszítést követel meg. Az, amit nem gyakorolunk, ami nincs benne a kultúrában, háttérbe szorul, és ez bármire igaz – hangoztatta a pszichológus a Kossuth Rádió műsorában.

Kossuth Rádió / hirado.hu