Fujitsu Esprimo X913-T teszt – Ideális munkagép

Ábrahám György - 2013. május 8.

Nálunk járt a Fujitsu tízujjas multitouch IPS érintőképernyővel felszerelt számítógépe, mely a kábelrengeteg nélkülözése mellett a gyors és csendes működésével teszi kényelmessé a munkavégzés minden percét.

Bevezető

Egy hétig szerencsém volt tesztelni a Fujitsu Esprimo X913-T kompakt asztali gépet. Mit jelent ez esetben a kompakt? A válasz röviden az, hogy a Fujitsu, az Apple 1998-as ötletét felhasználva a monitort és magát az alapgépet egybeépítette (bár az Esprimo esetén szállításhoz szétszedhető a konfiguráció, míg az iMac egy nagy doboz volt). Az eredeti Apple gép és a Fujitsu sem olyan, amit egy törékeny nő gond nélkül felkap és két emelettel odébb visz. Azonban ezt kár felróni ennek a gépnek. Ugyanannyira asztali, irodai eszköz, mint amin az emberek 99%-a ma is dolgozik a munkahelyén. Nem azért alkalmazták ezt a (ma még) különleges kivitelt, hogy minden nap oda rakhassuk a gépet, ahol éppen tetszik. Annak az oka, hogy a Fujitsu szinte hihetetlenül kis helyre, a monitor talpába belezsúfolta a legújabb hardvereket, az volt, hogy elegáns, meggyőző külsőt adjon az Esprimo-nak. A képeket érdemes megnézni. Minden gigahertz, processzormag, a megszámlálhatatlan gigabájtnyi tárhely mind ebbe a könyv méretű dobozkába került.

 

Miután teljesen összeraktam a gépet, az első gondolatom az volt, hogy hol a szokásos kábelrengeteg? Mit felejtettem ki? Az Esprimo-hoz adott billentyűzet és egér természetesen vezeték nélküli, a monitor pedig a csatlakozási felületen kap a „doboztól” áramot és jelet. A vezetékes Ethernet ma már nem divat, természetesen beépített wifit kapunk (bár a régebben felszerelt irodáknak kedvezve, azért leszurkolták az RJ-45 csatlakozót is, ami a hely szűke miatt egyáltalán lehetett triviális). Tehát örömmel konstatáltam, hogy az egyetlen (!) kábel az, ahonnan ez a kis csoda áramot kap. A modern irodából tehát lehet, hogy hamarosan tényleg eltűnhetnek a minden helyet elfoglaló kábelrengetegek. Haladjunk, következzenek a részletek.

Csomagolás, tartozékok, hardver

A gép doboza alig nagyobb azoknál a jól ismert, ATX házakat rejtő kartondobozoknál, amit már mindenki rengetegszer látott. Némileg nehezebb is, azonban egy egészséges felnőtt gond nélkül tudja cipelni. A tartalom azonban némileg más: hatalmas, 23” (majdnem 60 centiméter) átmérőjű IPS kijelző, komplett, modern irodai környezetbe szánt konfiguráció, egér, billentyűzet, tápkábel (másfajta kábel nincs). Pozitívum, hogy a Fujitsu nem filléreskedte ki az elemeket a vezeték nélküli eszközökből. Van egy (ún. „nano”) vezeték nélküli jelfogó kütyü is. Ez sajnos súlyos negatívum. Először is, elfoglal egy USB aljzatot (összesen 6 darab van belőle, annyira nem nagy veszteség). Másodszor, ha véletlenül elveszítjük, akkor gondban vagyunk (bevallom, nem olvastam végig a mellékelt irodalmat, talán említést tesznek arról, hogy ilyenkor hogy lehet újat kapni).

Összességében érthetetlen, hogy egy ennyire profin megtervezett összeállításból miért maradhatott ki a beépített vezeték nélküli vevőegység. Egyébként ritka élményben volt részem, úgy tűnt, hogy a csomagolás gyári, minden bontatlan és „új szagú” volt. Az összeszereléshez egyébként nincs szükség pilótavizsgára: a gép egységein nem kell semmit szerelni, csak egymásba kell illeszteni az alapgépet a monitorral, elemeket tenni a perifériákba, bedugni a konnektorba és bekapcsolni. Ugyanakkor nem árt óvatosnak lenni, a monitor viszonylag nehéz (a mérete mellett ez megbocsátható), sőt az alapgép sem éppen tíz deka (a belezsúfolt teljesítmény mellett ez bocsánatos bűn, ráadásul nem lehetett spórolni az anyaggal, hiszen az egész gépet monitorral együtt ez tartja össze). Nem tudom megállni, hogy ne írjam le: soha ne emeljük meg a komplett gépet, először vegyük le a monitort, és külön cipeljük a két egységet, különben kedvenc új munkaeszközünk csak egy fájdalmas emlék lesz.

 

 

Cikkemet nem száraz felsorolásnak szántam, azonban muszáj a specifikációról is szót ejteni, ezt szeretném címszavakkal elintézni: a gép rendelhető Windows 7 vagy 8 operációs rendszerrel, kijelzője 23”-os Full HD, érinthető IPS panel (a szabványos 1920x1080-as felbontással), választható Intel Core i3 vagy i5 processzorral, 320-1000GB-os HDD-vel vagy 128-500GB-os SSD-vel, maximum 16GB memóriával. Nem létezik játékos kivitel, nincs gamerek számára elfogadható GPU, ez egy kifejezett munkagép, azonban nehéz olyan felhasználást találni, ahol ne lenne elég a hardveres teljesítmény. Az interfészek teljesen szokványosak, semmi sem hiányzik: szerencsére sok USB, jack audio ki- és bemenet, monitorba beépített webkamera, mikrofon, beépített hangszórók, Ethernet, beépített wifi, VGA (bár nem tudom mi célból), DVI (másodlagos monitor számára), HDMI nincs, hisz a kijelző mellett gyakorlatilag felesleges, 2 darab Kensington zár (ez jól is jön, hiszen egy tolvaj másodpercek alatt felkaphatja). A Kensington zár kapcsán eszembe jut, hogy valakik tényleg jól megtervezték ezt a konfigurációt, de a nano jelfogóra csak még jobban tudok haragudni.

Anyagminőség, perifériák

Ha megnézzük a modell hivatalos weboldalát, akkor a specifikációs részben találunk egy olyan szekciót, hogy „special features”. Itt egypár buzzword mellett látható, hogy „made in Germany”. Egy kicsit tragikomikus a dolog. Sajnos tudható, hogy a válság óta jobban a zsebébe kell nyúlnia annak a vásárlónak, aki nem szemét minőségű kivitelt szeretne vásárolni. A Fujitsu úgy gondolta, hogy itt is jelzi, ez bizony nem az a kategória. A gép nem olcsó (az egyik ismert árösszehasonlító oldal szerint itthon éppen nettó 300 ezer forinttól kapható), viszont nem is a felhőtlen szórakozás és lazulás, hanem a professzionális munka eszköze, ezen pedig kár spórolni. A kivitel meggyőző: az eszköz összeszerelés közben sem recseg-ropog, nem lehet csak úgy trehányul összedobálni, az egyes csatlakozó felületek stabilan egymásba kapaszkodnak. A felületek dizájnosak, modern benyomást keltenek.

A nyomógombok stabilan a helyükön vannak, nyomásra határozottan, de halkan kattannak. Nem kell attól félni, hogy benyomódva maradnak (ahogy az néhány filléres gépháznál előfordul) vagy pár hét után tönkremennek, az ember szinte boldogan nyomogatja, amikor éppen szükséges. Ha legeltetjük a szemünket egy kicsit a hardveren, akkor kétségünk sem támad afelől, hogy itt valóban németes precizitással összerakott, komoly műszerrel állunk szemben.

 

 

A billentyűzetre és egérre nem szeretnék sok szót vesztegetni: mindkettő (természetesen) vezeték nélküli, igényes, visszafogott, egyszerű eszköz. A klaviatúrán kényelmes a gépelés, a gombok kellemesen halkan kattannak, az egeret kényelmes kezelni. Ugyanakkor ne várjunk csodát, akinek különleges igényei vannak, az viszonylag hamar félreteszi őket a nano-jelfogóval együtt, és vásárol valami komoly beviteli eszközt magának.

A teszt a következő oldalon folytatódik.

 

Vissza