Amikor 2012-ben a Pebble elindította KickStarter projektjét, pillanatok alatt elérte a kitűzött célt, sőt minden idők legtöbbet hozó kampányát hozták vele össze, 10,3 millió dollárt „adományoztak” a leendő felhasználók. 2013-ban kezdték el árusítani a Pebblet, de néhány nap alatt kifogyott a készlet, és komoly várakozási listák alakultak ki, 2014 decemberére így is elérték az 1 milliós eladási darabszámot.

 

Nem csoda, hogy pillanatok alatt megjelentek a konkurens termékek, hiszen ekkora üzletből nem szabad kimaradni! Érdekes megfigyelni azonban, hogy míg a Pebble kezdetektől fogva egy olyan órát akart csinálni, ami egy sor „okos” funkcióval bővíthető, addig a többi (leginkább android alapokra építkező) gyártó megpróbálta a mobiltelefonunkat ráhúzni a csuklónkra.

 

Így jöhettek létre a kamerával és hangszóróval, sőt SIM-kártyával felszerelt okosórák. Persze hamar kiderült, hogy az ember nagyon hülyén néz ki, ha egy órával beszélget vagy éppen fényképet készít, a kijelző túl pici az adott funkcióhoz, az akkumulátor pedig hamar lemerül ha nem szeretnék valóban telefon méretű eszközt hordani a karunkon.

 

 

Szóval kiderült, hogy nem ez a jó irány. A gyártók rájöttek, hogy hiába okos egy óra, a fő funkciója akkor is az idő mutatása marad. A telefonunk az esetek 90%-ban karnyújtásnyira van tőlünk, márpedig egy karnyújtás még a kevésbé sportos embereknek sem elég megerőltető ahhoz, hogy helyette egy apró kijelzőn matassanak és egy erre alkalmatlan felületen próbáljanak elintézni valamit, amit a telefonon sokkal kényelmesebb megtenni.

 

Jó példa erre az Apple Watch, ami (jelenleg) lényegében a mobiltelefon kiterjesztett képernyője. Minden alkalmazás a telefonról fut bluetooth kapcsolaton keresztül, így ha bármit el szeretnénk indítani, az 1-2 mp homokórázást jelent. Ez nem tűnik soknak, de ennyi idő alatt pont elő lehet kapni a telefont a zsebből, és ha ezt megtettük, onnantól már sokkal kényelmesebben elintézhető, nagyjából bármi. Rápillantunk a karunkra és rögtön látjuk amit akarunk (kb 0,2 másodperc) vagy benyúlunk a zsebünkbe és elővesszük a telefont, (kb 0,5 másodperc).

 

 

Tehát itt tartunk? 0,3 másodpercért veszünk 100ezer forintos kütyüket?

 

Igen is, meg nem is.

 

Rögtön leszögezném, hogy a fenti példával nem az Apple Watch-ot akarom lehúzni, inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy az okosóra feladata nem feltétlenül az, hogy applikációkat futtasson.

 

Hogy mire jó egy okosóra azt a következő szempontok szerint határozhatjuk meg.

 

- Óra/dátum kijelzése

- Üzenetek, hívások megtekintése, fogadása, megválaszolása

- Applikációk futtatása (pl. naptár, időjárás, hírek, social, fizetés stb..)

A fenti funkciók tehát versenyeznek a telefonnal, mindkét eszköz alkalmas lehet rájuk, de néha az egyikről egyszerűbb/gyorsabb ezt elintézni, néha a másikról.

 

- Figyelmeztetés a telefon elveszítésére (megszakad kapcsolat)

- Telefon megkeresése (csipogtatása az óráról)

- Telefon vezérlése (zene lejátszás, telefon zárolása, stb..)

A fenti funkciók kiegészítik a telefont, tehát megkövetelik, hogy az velünk legyen, viszont hozzá is adnak a felhasználói élményhez.

 

- Aktivitás érzékelés, kijelzés, alváselemzés stb..

A fenti funkció bár elérhető telefonon is, mivel az óra folyamatosan rajtunk van, ezért jóval pontosabban képes mérni az aktivitásunkat/elemezni szokásainkat.

 

Ha le akarunk vonni némi konzekvenciát, akkor egy okosóra semmiképpen sem váltja ki a telefont, de még csak a telefonon futtatott alkalmazásokat sem lesz jobb az óráról elérni. 

 

Az előnyöket inkább ott kell keresni, hogy soha többet nem kell csengőhangot beállítanunk, mert lenémított és a táskánk aljára rejtett telefonunk mellett sem fogunk lemaradni egyetlen bejövő hívásról vagy üzenetről sem. Ha üzenet vagy hívás jön, elég a csuklóra pillantani, és el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e miatta elővenni a telefont, vagy sem.

 

Nincs többé otthonfelejtett mobil, mert amint 10 méternél messzebb kerülünk a készüléktől az óra jelez. Nincs többé reggelente „hova a fenébe tettem a telefonom amikor így is el vagyok késve csörögjélmárrámlégyszi”, mert pikk pakk meg lehet csörgetni a telefont óráról.

Ha épp Spotify-ról szól a zene, nem kell mindig odamenni a telefonhoz, ha nem tetszik az adott szám, vagy épp hangerőt szeretnénk változtatni, egy két nyomás az órán és kész is. 

 

Ráadásul minden este megnézhetjük, hogy eleget mozogtunk-e az adott napon, célokat tűzhetünk ki, és az óránk segít, hogy be is tartsuk őket. Csak a célokat kell meghatározni.

 

Bár sokféle óra létezik, a fenti funkciók gyakolatilag az összes típusban elérhetőek. Persze az órák különböznek is. Van ami gyönyörű mint ékszer, van ami inkább strapabíró, robosztus. Van aminek kerek a kijelzője és van aminek szögletes. Van amit hetente csak egyszer kell feltölteni, és van amit naponta akár többször is. Van ami pulzust mér, és saját GPS modul is van benne, van amiben nincs. Ezért fontos, hogy a saját használati igényünknek megfelelő órát válaszunk.

 

Egy szó mint száz, az okosóra nem változtatja meg az életünket, de ha okosan választjuk ki annak típusát, akkor sok apró örömet okozva tud beépülni a mindennapjainkba, és csak akkor vesszük észre a hiányát ha levesszünk a csuklónkról.

 

 

Végezetül nézzünk néhány linket, hogy melyek a legokosabb okosórák a különféle szaklapok tesztjei szerint: