Az idei versenyre több mint 200 ország több mint 419 000 pályamunkáját értékelték.

A 10 kategóriában 30 döntős közül választják ki a győzteseket, akik április 16-án, egy különleges ünnepségen kerülnek bejelentésre Londonban. Ezen az esten választják ki az Év Fotósát is, aki a 25 000 dollár pénzjutalmat és a Sony digitális képalkotó eszközeinek választékát kapja, valamint lehetőséget nyer arra, hogy munkáját önállóan bemutassa a jövő évi londoni Sony World Photography Awards kiállításon.

Antonio López Díaz

A verseny idei díjazása új elemmel bővül: a 10 kategória győzteseit Londonba hívják, hogy egy személyre szabott workshopon vegyenek részt az iparág kulcsembereivel. A különböző szakmai tapasztalattal rendelkező szakértők segítenek a fotósoknak abban, hogyan bővíthetik platformjukat, és hogyan találhatnak új lehetőségeket a munkáik bemutatására.

A 2025-ös pályázat a kortárs japán fotográfiai szcéna kreativitását és dinamizmusát is kiemeli, hiszen egyben a Japan Professional Award első kiírását is jelenti, amely a japán fotósok legjobb alkotásait ismeri el.

Chantal Pinzi

A döntősök és a shortlistesek munkáiból készült válogatás először a Sony World Photography Awards 2025 kiállításán lesz látható a Somerset House-ban 2025. április 17. és május 5. között, majd több más helyszínen is bemutatják.

Monica Allende, a zsűri elnöke a zsűri nevében így nyilatkozott: „A 2025-ös pályázatra beérkezett munkák ereje és sokszínűsége nagy hatással volt ránk. Mindig komoly kihívás kiválasztani a shortlisteseket és a döntősöket, mivel rengeteg inspiráló és életerős pályamunkát láthattunk.

Kevin Shi

A zsűri nevében gratulálok minden kiválasztott alkotónak. A beküldött munkák páratlan egyediségről és rendkívüli látásmódról tanúskodnak, és olyan korszakalkotó történeteket elevenítenek meg, amelyek a közösségépítéstől kezdve a kollektív emlékezet feltárásán át a hagyományokat megkérdőjelező erőt adó történetekig számos nézőpontot bemutatnak. Köszönöm a zsűri tagjainak az idei alapos mérlegelést és gondos választást.”

ÉPÍTÉSZET ÉS DESIGN

Az Andre Tezza készítette Twilight in San Ignacio című alkotás a belizei népi építészet ellenálló képességét vizsgálja, olyan otthonokat bemutatva, amelyek úgy épültek, hogy mindenképp ellenálljanak a trópusi éghajlat kihívásainak. Owen Davies (Egyesült Királyság) LIGHT/MASS című munkája az Egyesült Államok látszólag „idegen” városi tájait vizsgálja, atipikus geometriájú monumentális épületekre összpontosítva. Ulana Switucha (Kanada) Tokyo Toilet Project című munkája egy olyan kezdeményezést dokumentál, amelynek keretében vezető építészek által tervezett modern nyilvános illemhelyek épülnek.

KREATÍV 

Irina Shkoda (Ukrajna) az I Am Here for You című fényképén az adott és kapott vendégszeretet dinamikáját taglalja, saját, menekültként szerzett tapasztalataiból merítve. Julio Etchart és Holly Birtles (Egyesült Királyság) Reclaiming the Truth  című munkája az intézményi műtárgygyűjteményeket és a kurátori tevékenységet vizsgálja posztkoloniális szemszögből. Rhiannon Adam (Egyesült Királyság) a dearMoon misszió személyes történetét meséli el, amelyben részt vett volna, kifejezve, hogy a misszió lemondása milyen módon zavarta meg az életét és a munkáját.

DOKUMENTUMFILM-PROJEKTEK

Alex Bex (Franciaország) Memories of Dust című sorozata a cowboy vizuális szókincsén keresztül a férfi archetípus új bemutatási módjait vizsgálja. Florence Goupil (Peru) The Whisper of Maize  című sorozata a kukoricának a latin-amerikai hagyományokban betöltött központi szerepét mutatja be, nemcsak alapvető élelmiszerként, hanem mint a kulturális és vallási kifejezés médiumát is. Toby Binder (Németország) a nagypénteki megállapodás után született fiatalok életén keresztül dokumentálja az észak-írországi Belfast társadalmi életét formáló mély szakadékokat.  

KÖRNYEZET

Cristóbal Olivares (Chile) a fényszennyezésnek az Atacama-sivatag éjszakai égboltját megfigyelő csillagászcsapatokra gyakorolt hatását térképezi fel. Maria Portaluppi (Ecuador) projektje a guayanquili természetvédelemmel foglalkozik: a gondozásukban lévő állatok portréin keresztül a Sacha Mentőalapítvány által végzett munkára világít rá. Nicolás Garrido Huguet (Peru) az Alquimia Textil című munkájában María Lucía Muñoz kutatóval és divattervezővel együttműködve a cuscói Chincheróban élő pumaqwasini kézművesek hagyományos textilfestési technikáit mutatja be, a fotókon láthatóan és texturálisan ruhába szivárgó festéket tükröző fényfoltokkal.

TÁJ

Lalo de Almeida (Brazília) Apocalypse című munkája a szárazság, az erdőirtás és az erdőtüzek okozta pusztítást térképezte fel Brazíliában 2024-ben, a legmelegebb évben. Mischa Lluch (Spanyolország) Fading című sorozata a kortárs amerikai külváros felszíne alatti magányt és elszakadást idézi fel, hátborzongató csendességű képeket alkotva. Seido Kino (Japán) gondosan kombinálja az archív képeket a kortárs japán tájakkal a kortárs kép felszíne alá hatolva, hogy feltárja, hogyan alakultak a városok és falvak az idő múlásával, és hogyan kapcsolódnak a jelenkori kihívások a múlthoz.

PERSPEKTÍVÁK

Giovanni Capriotti (Olaszország) a kanadai történelmet az első nemzetek közösségeinek szemszögéből vizsgálja, az idősek és a generációkon átívelő traumával élő emberek bevonásával. Laura Pannack (Egyesült Királyság) azokat a mindennapi veszélyeket és akadályokat örökíti meg, amelyekkel a gyerekek az iskolából hazafelé vezető úton szembesülnek Fokváros bandák által uralt Cape Flats területén. Valentin Valette (Franciaország) Ashes of the Arabian’s Pearl  című munkája az ománi szultánság gazdasági növekedéséből fakadó társadalmi változásokat figyeli meg, a kétkezi munkásokra és a gazdaságot fellendítő vállalkozókra fókuszálva.

PORTRÉ

Gui Christ (Brazília) M'kumba című munkája az afro-brazil közösségek ellenálló képességét mutatja be a helyi vallási intoleranciával szemben, és a spiritualitás és a vallási identitás kifejezésének hagyományát. Raúl Belinchón (Spanyolország) azokat a fiatal önkénteseket fotózza, akik a 2024-es őszi valenciai árvíz idején a házak takarításában, az utcák megtisztításában és az életmentő felszerelések szállításában segédkeztek. Tom Franks (Egyesült Királyság) The Second című sorozata betekintést nyújt a fegyvertulajdonosok és lőfegyvereik összetett kapcsolatába az Egyesült Államokban, személyes vallomásaikat felhasználva a kulturális jelenség szemléltetéséhez.

SPORT

Antonio López Díaz (Spanyolország) olyan feltörekvő csádi tornászok történetét meséli el, akik elszántságukkal ösztöndíjat nyertek, és végül a 2024-es olimpiai játékokra való kijutásért versenyeztek. Chantal Pinzi (Olaszország) Shred the Patriarchy című műve azokat az indiai nőket ünnepli, akik a gördeszkázás gyakorlásával felforgatták a nemi sztereotípiákat és áttörték a korlátokat. Michael Dunn (Bolívia) két golfért rajongó nő tipikus hétfői napját vizsgálja; minden héten elhagyják megszokott munkahelyi szerepüket, hogy a bolíviai chola hagyományos ruházatát viselve játszhassanak.

CSENDÉLET

Alessandro Gandolfi (Olaszország) csendéletfotókkal illusztrálja az Északi-tenger árapályzónája, a Watt-tenger törékeny ökoszisztémáját, bemutatva annak egyedülálló jelentőségét európai ökológiai fenntarthatósági szempontból. K M Asad (Banglades) a Sheikh Hasina által a kormányzása idején felállított falfestményeket ábrázolja, dokumentálva, hogy a politikai hatalom ezen jelképeit hogyan törölték és bontották le a 2024-es száműzetését követően. Peter Franck (Németország) Still Waiting című munkája az események közötti határterekre utal, vagyis a küszöbökre, „ahol az idő mintha megnyúlna”.

ÉLŐVILÁG ÉS TERMÉSZET

Kevin Shi (Egyesült Államok) a jegesmedvék és az emberek egyre közeledő együttélését mutatja be a kanadai Churchill városában. Pascal Beaudenon (Franciaország) festői képei egy pézsma ökörcsordát mutatnak be, nyomon követve viselkedésüket, amint szorosan csoportosulnak, hogy szembenézzenek a zord téllel. Zed Nelson (Egyesült Királyság) Anthropocene Illusion című projektje azt dokumentálja, hogy az emberek hogyan közvetítik a természeti világhoz fűződő kapcsolatukat, mesterséges természetélményeket teremtve a gyorsan változó éghajlat és a csökkenő biodiverzitás közepette. 

Noriko Hayashi

JAPÁN SZAKMAI DÍJ

Az új Japan Professional Award kategóriában a győztes mellett olyan japán fotósokat ismernek el, akik kiemelkedő munkákat küldtek be a profi versenyre. A Japan Professional Award első díjazottja Noriko Hayashi lett Life at the Crossroads: Midwives in Afghanistan című projektjéért, amely a tálib rezsim alatt dolgozó afgán bábák fáradságos munkáját és kitartását dokumentálja. 

A londoni kiállításon és az éves könyvben bemutatott alkotása mellett Noriko Hayashi a Sony digitális képalkotó berendezését is elnyeri, valamint lehetőséget kap arra, hogy még ebben az évben bemutassa munkáját a tokiói Sony Imaging Gallery Ginzában. A shortlistre került fotósok: Miku Yokoyama (építészet és design), Seido Kino (tájkép), Shinya Masuda (csendélet) és Shunta Kimura (környezet).

English Summary

The Sony World Photography Awards has announced the 30 finalists and shortlisted photographers for the 2025 Professional competition. With over 419,000 entries from more than 200 countries, the awards recognize exceptional work, focusing on both technical skill and creative narrative. Winners will be revealed at a special ceremony in London on April 16, 2025, with the Photographer of the Year receiving a $25,000 prize. This year’s competition also introduces the Japan Professional Award, celebrating the best Japanese photographers. The shortlisted works will be showcased in an exhibition at Somerset House in London from April 17 to May 5, 2025.