Alicia Fernandez az emodzsiról (emojiról) beszél - a kettőspontok, zárójelek és egyéb írásjelek kreatív kombinációjával kialakított, szöveges üzenetben vagy e-mailben érzelmek kifejezésére hivatott hangulatjelek, emotikonok (emoticon) bonyolultabb unokatestvéreinek rendszeréről.

Az emodzsik a hangulatjelekkel ellentétben nem igénylik, hogy valaki holmi nyakatekert pozitúrában igyekezzen megfejteni a kapott képek jelentését. Ezt a rendszert inkább egyfajta, telefonon tárolt képi ábécéként lehet definiálni, amely a szokásos billentyűzet helyén jelenik meg, alaposan megkönnyítve ezzel a vizuális üzenet összeállítását.

Egyfajta nemzetközi billentyűzet

A jelrendszert szülőhazáján, Japánon kívül egy ideje más országok okostelefon-tulajdonosai is használhatják kiegészítő alkalmazások segítségével, újabban azonban már akár a főáramlathoz is csatlakozhat az Egyesült Államokban - részben annak köszönhetően, hogy az Apple megjelentette az iPhone szoftverének legújabb frissítését. Az iOS 5 egy előre telepített emodzsikönyvtárral érkezik, és egyfajta nemzetközi billentyűzetként lehet bekapcsolni.

Az Apple nem nyilatkozott arról, hogy miért integrálta az emodzsit, de a fő indok valószínűleg az volt, hogy már 2010 folyamán megindult a formátum globális szabványosítási folyamata - azt biztosítandó, hogy egy simogatást kunyeráló aranyos macska ugyanúgy nézzen ki bármelyik ország polgárának okostelefonján... Az Apple mostani frissítése révén mindenesetre jóval több iPhone- és iPod Touch-tulajdonos látókörébe kerül be az emodzsi, mint korábban bármikor.

Shawn Roberts, egy 39 éves oklahomai jogász, aki többek között a Gmail révén ismerkedett meg az emodzsival, úgy véli, ez rendkívül szórakoztató formája annak, hogy kommunikálni tudjon 9 éves fiával, Sammel. Mint mondja, remek móka az érzelmek és az érzések közvetítése: ő és Sam gyakran küldözgetik egymásnak - kölcsönösen ugratva a másikat - parányi futball- vagy kosárlabdák képeit az aktuális sporteseményekre utaló jelzésként.

A rés szélesebbre tágul

Az emodzsi Ázsiában már régóta népszerű a mobiltelefon-felhasználók körében. Először Japánban bukkant fel a 1990-es évek folyamán - eleveníti fel Mimi Ito, a Kaliforniai Egyetem kulturális antropológusa, aki azt tanulmányozza, hogy miként használják a digitális médiát Japánban és az Egyesült Államokban. A mobilgyártók eleinte azért adták hozzá a készülékükhöz a képeket, hogy megkülönböztessék saját telefonjaikat a konkurenciától, aztán hirtelen ráébredtek, hogy ez igen hatékony mód egy adott gondolat, hangulat vagy vicc tartalmának gyors megosztására.

"Mivel a napi kapcsolatápolás eszköze egyre inkább a mobiltelefon, kialakult az az érzés is, hogy az emberek újfajta, a sima szövegtől eltérő utakat keresnek mondanivalójuk közvetítéséhez - nyilatkozta a The New York Times tudósítójának a témával kapcsolatban S. Shyam Sundar, a Pennsylvaniai Állami Egyetem médiahatás-kutató laboratóriumának társigazgatója. - Önmagában a szöveg mint médium különösen unalmassá válhat, ha az érzelmek kifejezése a célt. Az emotikonok résnyire nyitották az ajtót a hangulatok jelzése előtt, és ez a rés az emodzsi révén még szélesebbre tárul. Azt a szerepet tölti be, amelyet a nonverbális kommunikáció során a kézmozdulatok - csak éppen a beszélgetés mobiltelefonon folyik."

Szerinte az Apple döntése része lehet akár egy nagyobb üzleti stratégiának is, amelynek az a célja, hogy a cég megtartsa egylépésnyi előnyét vetélytársai előtt. Olyan funkciókkal, mint amikor például az emodzsi közvetlenül a szoftver részévé válik, a vállalat egyedülálló divatot diktál a mobilkultúra világában - mint ahogy a BlackBerry telefonokon futó népszerű csevegő alkalmazás, a BlackBerry Messenger is kultuszt teremtett a maga felhasználói körében.

Nehéz megjósolni, hogy az emodzsi miként ver gyökeret a nyugati világban. Japánban mindenesetre jóval több, mint egy aranyos újdonság, miután meghatározó részévé vált a japán szöveges kultúrának - állítja Ito professzor.

Elveszett jelentés

De néhány dolog jelentése elveszhet az emodzsi által bejárandó út során: Japánban például a mosoly, a szomorúság vagy az elégedetlenség kifejezésére is más képi elemek szolgálnak, mint az Egyesült Államokban. Arról már nem is beszélve, hogy miközben az iPhone-os emodzsiban már ott gőzölög egy tál rámen leves vagy egy rizsből formált gombóc, hiányoznak olyan közös nyugati elemek, mint amilyen például a pizza.

Egyes karakterkombinációk - konkrét jelentést közvetítve - a képírás részévé váltak Japánban: például az egymás után következő kés, villa, kérdőjel és mosolygó arc vacsorameghívást jelent.

Az emodzsi ugyanakkor bonyolultabb kommunikáció céljaira is használható. A Narratives in Emoji nevű blog egész történeteket és filmeket rögzít ezzel a sajátos gyorsírással. A Titanic című bejegyzés például összesen 14 karakter hosszú - a hajó horgonyával indul, és egy összetört szívvel fejeződik be...