Bevezetés

 

Az apró doboz a telefonon kívül egy fülbe akasztható 1 gombos headset-et, egy microUSB kábelt, életem eddigi legkisebb hálózati töltőjét, és egy gumi burkolatot rejt. Nem hoz zavarba a sok kiegészítő, de a gumitok kifejezetten praktikus. Szépen követi a telefon formáját, és jól megvédi a sérülésektől. Tudom, hogy ez már csak merő csomókeresés, de akkor már egy képernyővédő fólia is elfért volna a csomagban, hiszen a domború kijelző csak úgy hívogatja a karcokat. Még akkor is ha "Gorilla Glass".

 

Külső, multimédia

 

A telefon belsejére nem lehet panasz. 1.4 Ghz-es processzor, gyorsulásmérő, kompasz, GPS, 512 MB RAM, és 16Gb belső memória (ami nem bővíthető). Ezt a sokmindent egy gyönyörű unibody házba csomagolták, ahogy azt manapság szokás. A szép tokozás tetején van egy 3.5-ös sztereo Jack fülhallgató csatlakozó, egy viccesen nyíló ajtó mögött a microUSB töltő, és egy másik trükkös rejtekhelyen a microSIM foglalat. A jobb oldalon hangerő szabályzó gombot, és ki/bekapcsoló gombot találunk, illetve kicsit lejjebb a fényképezőgép exponáló gombja kapott helyet, ami a lezárt telefont is felébreszti, ha kell. A Lumia aljára került az egyetlen hangszórója, a baloldala pedig üresen árválkodik. A hátlapon 8 megapixeles Carl Zeiss optikás autófókuszos optikát, és dupla LED-es vakut találunk, ami zseblámpaként is funkcionál. A kamerával igen szép képek, és akár 720p-s HD videók is készíthetőek. Bár videó módban az autofókusz hajlamos eltévedni. Ez a készülékkel készített videón is jól látható (a lap alján).

Az előlapon a már említett AMOLED kijelző valóban gyönyörű képet ad. A feketéjére jellemző, hogy a telefont éjjelióraként használva a kijelzőn csak a számok világítanak, rajtuk kívül egyetlen foton sem hagyja el a képernyőt. Alul három érintésérzékeny gomb, felül pedig a mikrofon. Ahogy az lenni szokott. Előlapi kamera nincs, de lássuk be, annyira nem is kell. (Valamit hagyni kellett a következő modellbe is).

A telefon gombjainak elrendezése és fogása kifogástalan. Mindent kényelmesen elérünk, de véletlenül semmi sem nyomódik meg.

Galéria:  Nokia Lumia 800

 

Belső, alkalmazások, akkumulátor

 

A telefon bekapcsolása után a WP 7.5 Mangó köszön vissza ránk, az izgő-mozgó csempéivel. A metró már mindenkinek a könyökén jön ki, így inkább a Nokia specifikus dolgokkal foglalkoznék.

Zenehallgatásnál jól funkciónál a fülhallgató. Az egyetlen gombbal szépen lehet előre és visszatekerni, meg persze pillanatmegállítani. Ugyanakkor, ha a hangerőt szeretnék szabályozni, akkor meg kell keresnünk a készüléket zsebeink valamelyikében. A 1.4 Ghz-es processzor nagyon gyorsan teszi a dolgát, ezért igazán reszponzív a felület, és az erős grafikával ellátott játékok is gyönyörűen futnak rajta.

A Nokia saját szolgáltatásokat is kínál a Lumiákhoz. Ilyen például a Nokia Drive, a majdnem offline navigáció. Bár a választott ország térképét valóban le lehet tölteni a készülékre, de az útvonal megtervezéséhez mindenképpen adatkapcsolatra van szükség. Ennek persze van előnye is. Az internetes adatbázistól szinte lehetetlen olyat kérdezni ahova ne tudna elnavigálni a 800-as. Persze nem feltétlenül optimális útvonalon teszi ezt. Megfigyeltem, hogy különös vonzódása van a körutakhoz. Fejlettebb országokban nyilván érdemes ezeket választani, de nálunk a körutak dugulnak be először. Hétvégén meg eleve az egyenes a legrövidebb. Ettől eltekintve elvisz oda, ahova akarjuk. Azért elég fapados megoldás, egy klasszikus PNA-s navigációhoz képest. Se kedvenc célpontok, se várható érkezési időpont, vagy utazási idő.

A Nokia Maps nagyon hasonlít a gyári térképhez annyi különbséggel, hogy valóban értékelhető találatokat mutat a környékbeli helyekre. A Contacts Transfer alkalmazás arra hivatott, hogy Bluetooth -on keresztül szinkronizálja a névjegyeket. Nyilván azokra gondoltak a fejlesztők, akik most dobják el 6680-es telefonjukat, és sohasem hallottak még Google (akarom mondani) Windows Live címjegyzékről.

Van még néhány alkalmazás, de azokra nem fecsérelném a szót. Sokkal inkább rákanyarodnék az árnyékos oldalra. A Lumia 800-as akkumulátorát már a kezdetek kezdetén viharfelhők árnyékolták. Az első sorozatot nem lehetett rendesen feltölteni. Aztán orvosolták ezt a hibát, de sokat nem javult a helyzet. A bekapcsolt 3G-vel az átlagosnál picit aktívabb használat mellett a nap felénél, (vagyis kb. 6 óra alatt) lemerül az akkumulátor. Ha lemondunk a gyors mobilnetről, és nem nyomogatjuk túl sokat a készüléket, akkor akár estig is kibírhatja egy töltéssel, de nekem még nem sikerült úgy hazaérnem a munkából, hogy ne váltott volna energiatakarékos üzemmódra este 7 órára. Nosztalgiával gondolok a HTC Radar-ra, ami egy végigkonferenciázott napot is kibírt. A probléma azért kellemetlen, mert a WP7 Nokia nélkül is egy jó oprendszer. Amit az északi gyártó hozzátesz, az a mobiltelefonok gyártásában szerzett évtizedes tapasztalat. A hazai, és a nemzetközi fórumok is arról zengnek, hogy hogyan is képzeli ezt a Nokia. A gyártó azt ígéri, hogy tovább optimalizálja a fogyasztást, és még márciusban újabb FirmWare frissítést ad ki. Kíváncsi vagyok, és egy kicsit szkeptikus is. A telefon ezen kívül eddig két hét alatt kétszer produkálta azt, hogy melegedni kezdett a hátlapja, és a szokásosnál is jobban pörgött lefelé az akkumulátor. Ezt a jelenséget az kísérte, hogy a "beállítások" egyetlen menüpontját sem lehetett megnyitni. Újraindítás után helyreállt a rendszer. Ettől eltekintve a programok lefagyás nélkül és jól működnek.

Kicsit zavaró, hogy az egyetlen hangszóró a telefon aljára került. Ha elfordított képernyőn videót nézünk, akkor a hang csak telefon egyik szélén szólal meg. Ez pont olyan hatást kelt, mintha az egyik fülünkből kivennénk a fülhallgatót. Engem nagyon zavart, de talán nem mindenkire van ilyen hatással.

 

Végszó

 

A Nokia Lumia 800 egy igen jó és szép készülék. Van még 1-2 gyermekbetegsége, de biztos vagyok benne, hogy ezeket 1-2 frissítéssel kinövi. Az akkumulátor kapacitás egy kis csalódást okoz, mert nehéz kihasználni a telefonban rejlő lehetőségeket, ha félszemmel mindig egy USB csatlakozót kell keresnünk.

 

Tesztvideók: