Szoftver, hardver

 

A Sensation XL az Android 2.3 -as Gingerbread változatával érkezik. Ez némileg szúrhatja a szemét annak, aki egy közepes laptop árával vetekedő összegért okostelefont vesz 2012 első negyedévének végén. Azonban a HTC megígérte, hogy az Android 4.0 „Ice Cream Sandwich” hamarosan érkezik az XL tulajdonosok számára, úgyhogy a probléma hamarosan megoldódik. Sajnos a teszt ideje alatt az ICS még nem jött ki erre a telefonra. A gyári ROM -mal úgy éreztem nem volt probléma. Nem volt fagyás, lassúság, idegesítő hibák sem jöttek elő (ez nem mondható el mindegyik Android telefon gyári szoftveréről).

Hardveres oldalon némileg szerényebb a készülék: egy 1.5 Ghz-es, egy magos processzort találunk benne, 768 MB RAM társaságában, Adreno 205 GPU mellett. Kissé meglepő döntés volt a harmadik Sensation tagot egymagos processzorral bevezetni (az előzőek mind két magosak) piaci szempontból. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy valódi hátrányt jelenleg nem szenvedünk. Ezt azután tudom állítani, hogy teszteltem néhány hardverigényes alkalmazást (pl. Quake 3 Arena, Counter-Strike, BOCHS emulátorban egy külön operációs rendszer futtatása), továbbá igyekeztem az XL -re több feladatot egyszerre bízni (pl. torrent kliens letöltése mellett böngészés, és játék). Bár nem két magos a CPU, szerencsénkre az ARMv7 családba tartozik, és az erős GPU -val megtámogatva képes tökéletesen futtatni az összes felső kategóriás 3D-s alkalmazást, amelyek igen meggyőzően festenek a hatalmas kijelzőn (némi túlzással hordozható játékkonzolt is kapunk a pénzünkért).

Bár a hardveres és szoftveres támogatottság már megvan, úgy tűnik, hogy jelenleg nem léteznek olyan alkalmazások amelyek kihasználnák a több processzor magot, így a közeljövőben nem várható, hogy emiatt bármiről is lemaradnánk. Pozitívum volt számomra, hogy a Quake 3 Arena és a Counter-Strike meggyőző sebességgel, tökéletesen futott a telefonon (bár sokat nem tudtam játszani, a lehetetlen irányítás miatt).

 

Kamera

 

A készülék az ebben az árkategóriában elvárható, HD minőségű kamerával van felszerelve, pontosabban egy 8 megapixeles, 3264x2448 felbontású, automata fókuszos, kettős LED vakuval ellátott kamerát kapunk. A számok igen meggyőzőek. A fotókkal amiket készítettem már kevésbé voltam elégedett (lásd képek). Természetesen, ha nem akarunk belekötni (mert például nem vagyunk profi fotósok), akkor akár nyugdíjazhatjuk is a fényképezőgépünket, viszont ha közelről megnézzük a fotókat, amelyeket natív felbontásban, maximális beállítások mellett végeztem, láthatjuk a szoftveres utómunka nyomait. Itt bizony valami simli van a háttérben. A felbontás amelyben a képfájl elkészül, sokkal nagyobb mint amit a kamera valóban tud, a kép utólagos feljavítását pedig szoftveres úton végzik el. Ennek az a következménye, hogy a fotó „távolról” nézve nagy és éles, azonban ha 1:1 -es zoomban nézzük, láthatjuk hogy igencsak pacás. Ez egy olyan technika amely a marketing érdekeit szolgálja, és valójában nincs semmi értelme. A videóval viszont elégedett vagyok. Persze ezzel nem fogjuk az esküvőnket rögzíteni, azonban webre szánt HD minőségű videókat nyugodtan készíthetünk vele.

Nem maradhatott el az elöl található másodlagos kamera sem. Ezt azért kapjuk, hogy videóval is telefonálhassunk az olyan alkalmazásokkal, mint a Skype. A képességei is erre engednek következtetni (1.3 Mpixel). Ennek tesztelése is megtörtént egy angliai partnerrel. A saját képem és az övé is szép, éles volt, a videó folyamatos, nem akadós. Teljesen bele tudtunk feledkezni a beszélgetésbe, a telefon mindent megtett ezért.

Fotók letöltése teljes méretben:1., 2., 3., 4.

 

Wifi, tethering, akku, szubjektív végkövetkeztetés

 

Az Androidos készülékek jó ideje támogatják az ad-hoc wifi hotspotok létesítését, ahol a telefon a saját mobilinternet kapcsolatát képes megosztani egy saját maga által indított wifi hotspoton keresztül. Erre felesleges a sorokat pazarolni: miután beszereztünk egy alkalmas sim kártyát, engedélyeztük a 3G adatforgalmat, beállítottunk egy WPA2-PSK titkosítású hotspotot, majd néhányan rácsatlakoztunk. Örömmel konstatáltuk, hogy pont olyan jól működik mint egy rendes router.

Az akkura sajnos panaszkodni fogok, mint minden valamire való okostelefon-tulajdonos. Ha belemerülünk egy játékba, vagy a videótelefonálásba, vagy bármibe, ami képernyő használattal jár együtt, akkor már készíthetjük is a töltőt. Maximum 2-3 óra, és a telefon jobb létre szenderül. Sajnos az akkumulátorok még a prémium kategóriában sem képviselnek űrtechnológiát. Ugyanakkor ez megszokás kérdése: ma már mindenhol találunk számítógépet, elég a microUSB kábellel a gépre kötni, és már töltődik is.

A végkövetkeztetésem vegyes. Egyrészt, rengeteg szempontból igazi prémium a készülék (zenei képességek, hatalmas kijelző, szolgáltatások és képességek tömkelege), másrészt néhány szempontból a versenytársak (vagy akár a HTC saját egyéb készülékei) simán lekörözik a Sensation XL -t (gondoljunk az egymagos processzorra). Annyi bizonyos, hogy nem veszünk zsákbamacskát, ha ezt a készüléket választjuk. Az ára ugyan borsos, viszont a hamarosan érkező ICS frissítés, és többé-kevésbé „jövőbiztos” hardver miatt biztonságos választásnak tűnik. Megtapasztalhattam, hogy okostelefon és okostelefon között óriási különbségek vannak, és ha néha a marketing nem létező mérnöki megoldásokat is ad el, ez néha megbocsátható.