Kapcsolódó cikkek
- Érintőképernyős VAIO Ultrabook Windows 8-cal 2012. október 27.
- 7 hüvelykes táblagép a Microsoft palettáján? 2013. április 11.
- Új Samsung Windows 8 hibrid és Series 9 Premium Ultrabook 2013. április 2.
- Egyre inkább az olcsó táblagépeket keresik 2013. március 25.
- Dell Inspiron 15z (5523) Ultrabook teszt – Megérinteni és megszeretni 2013. március 22.
- Windows 8 Pro alapú mobillal készül az i-mate 2013. március 4.
- Sony VAIO E14 notebook teszt 2013. március 1.
- Táblagéppé alakítható ATIV Smart PC és két elérhető árú multimédiás notebook a Samsungtól 2013. február 14.
- Lebukott a Nokia hétcolos táblagépe? 2013. február 13.
- Két új 1080p modell a Dell XPS 13 Ultrabook sorozathoz 2013. február 7.
Legfrissebb híreink
- Nagy felbontás, gyors sebesség és MI-alapú képfelismerés
- A Sony bejelenti az első G Master F2-es rekesznyílású standard zoomobjektívet
- T-esport Bajnokság: Európa legjobbjai mérkőztek meg a hétvégi budapesti döntőn
- Idén az üvegfalak áttöréséről szól a telekom ünnepi kampánya
- A Samsung különleges megoldásait díjazták
Dell XPS 12 teszt
A Dell XPS 12 egy minden jóval felszerelt laptop, ami pár mozdulattal tabletté alakítható. A koncepció a Windows 8-hoz ideális lehet, de vajon a felhasználóknak is ekkora élmény? Tesztünkből kiderül!
Laptopból tablet, tabletből laptop
Mivel a Dell nem mellékelt egy említésre méltó extra szoftvert sem az XPS 12-höz, ezért rögtön rá is térnék a többséget érdeklő legfontosabb képességre, a laptop-tablet alakíthatóságra.
A hardveres oldalról a megvalósítás kifejezetten tetszetős lett, a kijelzőt körülölelő káva széleinek közepén csatlakozik csak két elem egymáshoz, e horizontális tengely körül fordíthatjuk meg az érintőképernyőt, hogy lehajtva azt, már molett tabletként használhassuk tovább az eszközt. Az, hogy csak ilyen kis részen csatlakozik a két elem egymáshoz nagyon meggyőzővé teszi a megvalósítást, a kábelrengeteget ügyesen tüntették el a Dell mérnökei. Forgatást és a véletlen elfordítást kerülendő mágnesek is segítik a káva és kijelző kapcsolatának szorosan tartását, ám ez nem mindenhol egyenlő mértékű. Ez akkor ütközik ki, mikor lehajtjuk a kijelzőt. Ezerszer megismételt mozdulat, a kijelző felső sarkához rakjuk a kezünket, hüvelykujjunk elölről stabilizál, míg további négy ujjunk nyomja lefelé a laptop ezen felét. Nem is lenne nagy jelentősége, viszont az XPS 12-nél a sarkoknál nincsen extra kapcsolódás a káva és a kijelző között, így amikor lehajtjuk a fedelet, lötyögősnek érezzük a kialakítást. Kis design hiba, de tüskét tud hagyni egy félmilliós gép tulajdonosának szívében.
A Windows 8 kialakításának köszönhetően a PC-tablet váltás külön szoftveres beavatkozást vagy a hajtogatáson kívüli egyéb process-t nem igényel, az érintőkijelzőt egyszerűen elforgatva a billentyűzet+kijelző kombinációból csak egy érintőképernyőt kapunk. Az, hogy ez mennyire működik elsősorban az operációs rendszertől és a szoftverektől függ. A Samsung Galaxy Tab 2 7.0 tesztnél már volt szerencsém kipróbálni, hogy milyen az, ha egy tartalomfogyasztásra kihegyezett eszközt billentyűzettel megtámogatva tudunk használni. Abban az esetben jól működött a kiegészítő, bár nehézkes cipelni a tablettel, viszont ha sokat kell jegyzetelnünk, akkor aranyat ér. A Dell XPS 12 esetén ellentétes az irány, a tartalomgyártó masinából faraghatunk könnyen fotelfogyasztásra kihegyezett eszközt. Kérdés, hogy ezt a már említett szoftver mennyire támogatja.
A válasz röviden, hogy nem igazán, és ez elsősorban a Microsoft hibája. A korábban emlegetett Full HD (1980 x 1080) felbontás a 12,5 hüvelykes kijelzőn olvashatatlanul kicsivé teszi a betűket és ezen az sem segít, hogy alapbeállítás szerint 120%-on jelennek meg a szövegek a kijelzőn. Ezt a problémát még hellyel, közzel át is lehet hidalni, viszont a Windows 8-ban egyszerre jelenlévő csempés és desktop kinézetet már nem. Addig még minden rendben van, amíg egy csempés alkalmazást futtatunk, viszont ahogy egy olyanra esik a választásunk, amit desktop üzemmódban nyit meg a rendszer, ott már gondok vannak. A nem érintésvezérlésre optimalizált programoknál körömheggyel kell célozni, hogy elérjük a célunkat, minden tevékenység kész kínszenvedés, a jobb felső sarokban található bezárás gombot is művészet már eltalálni. Ráadásul ez a probléma még a videolejátszónál is fennáll, ott is bűvészkedni kell a vezérlőgombokkal.
Amikor csak tapicskolni kell a kijelzőt, akkor ez az egész annyira nem is jelent problémát, (ha már átállítottuk a betűméretet valami olvashatóbbra), de ahogy célzottan és nem tabletre optimalizált felületen kell eltalálnunk egy grafikus elemet, akkor jön a kínszenvedés. A szuper felbontás és a Windows 8 kettős asztalrendszere durván csak tartalomfogyasztási eszközzé redukálják a Dell XPS 12-őt. Tablet formában az egy erős érintésnél nagyobb tevékenységet igénylő műveleteknél felsír fájdalmában az ember.
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a felbontás átállításával könnyen javítani lehet a helyzeten, ki kell, hogy ábrándítsam. A kisebb pixelsűrűséget nem tudja lekövetni a Windows 8 virtuális billentyűzete, más karaktereket ad, mint amikre rányomunk. Valószínűleg egy patch-el ezt a közeljövőben kijavítják majd, ugyanakkor ez is rávilágít az operációs rendszer felkészületlenségére.
Megéri?
A nagyon negatív zárszó ellenére nem mondanám ki, hogy a Dell XPS 12 egy rossz eszköz lenne. Hardveresen egy jó ultrabook érintőkijelzővel, extrém nagy felbontással és igény esetén pusztán tartalomfogyasztásra alkalmas tablet megjelenéssel. Ahogy a Windows 8, illetve a Blue is fel tud nőni ehhez a kialakításhoz, úgy már abszolút előnyként tekinthetünk erre a kialakításra, addig viszont nem érdemes emiatt a laptop mellett dönteni.
Kényes kérdés az is, hogy a félmilliós árra mennyire szolgál rá a gép, és az a baj, hogy ebben is kicsit bizonytalan vagyok. Ahogy többször is leírtam, mint ultrabook, első osztályú, de így is vannak hibái, mint tablet viszont még kiforratlan, ellenben szinte biztosak lehetünk benne, hogy idővel megkapja operációs rendszer és alkalmazás szinten azokat a frissítéseket, amivel ki tudja használni a benne rejlő potenciált. Addig viszont csak egy olyan konstrukció marad, amit a megvásárlói a jövőre nézve belévetett bizalom miatt tudnak 100 százalékig élvezni.